Footprints
One night a man had a dream.
He dreamed he was walking along the beach with the Lord.
Across the sky flashed scenes from his life. For each scene
he noticed two sets of footprints in the sand;
one belonged to him, and the other to the Lord.
When the last scene of his life flashed before him,
he looked back at the footprints in the sand.
he noticed that many times along the path of his life
there was only one set of footprints.
He also noticed that it happened
at the very lowest and saddest times in his life.
This really bothered him and he questioned the Lord about it.
"Lord, you said that once I decided to follow you,
you'd walk with me all the way. But I have noticed that
at the worst times in my life, there is only one set of footprints.
How could you leave me when I needed you the most?"
The Lord replied " My precious, precious child,
I love you and would never leave you.
During your times of suffering and when you see
only one set of footprints, it was then that I carried you."
OTISCI U PESKU
Jedne noći čovek je sanjao. Sanjao je da šeta po plaži s Gospodom.
Preko neba prikazivali su se isečci iz njegovog života.
Uz svaku scenu na pesku su se pojavljivala dva para otisaka stopala
- jedan je pripadao njemu, a drugi Gospodu.
Kad se zadnja scena završila, još jednom je pogledao otiske u pesku.
Uočio je da na mnogim mestima vezanim uz njegov životni put postoji
samo jedan par otisaka. Takođe je uočio da je to vezano uz najteže
i najtužnije događaje u njegovom životu.
To ga je uznemirilo, te je upitao Gospoda:
- Gospode, rekao si: kad jednom odlučim slediti Te, zauvek ćeš biti
uz mene.Međutim, uočio sam da vezano uz nejteže trenutke mog života,
samo je jedan par otisaka u pesku. Ne razumem kako to da si me napuštao
onda kad sam te najviše trebao.
Gospod je odgovorio:
- Dete moje, volim te i nikad te ne bih napustio! U najtežim
trenucima tvog života, tamo gde vidiš samo jedan par otisaka,
bio sam s tobom i nosio te.
Lábnyomok a homokban
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy ő mondta, ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S, most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínységben?”
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak!”
Ismeretlen szerző nyomán,
Túrmezei Erzsébet fordította
Нема коментара:
Постави коментар